STUDIA CA R O L I E N S I A - 2008. 2. S Z Á M 33–36. 33
NEMESHEGYI PÉTER
GONDOLATOK A JAPÁN SZAVAK SZAKRALITÁSÁRÓL
„… a hagyományos japán vallási felfogás is cselekvő erőt tulajdonít a szavaknak. Japánban ősidők óta ismeretes a kotodama fogalma. Amint az írásjelekből kitűnik: koto azt jelenti, hogy ’szó’ (az írásjel szájat és az abból kijövő hangokat ábrázolja), tama (melyet az összetétel-ben ejtenek damanak) pedig azt, hogy ’lélek’. (Az összetett írásjel felső része az égből jövő esőt, alsó része pedig, eredeti formájában három szájat és a sintó szentélyben szolgáló nőket ábrázolja. Az összetett jel a jótevő isteni energiát fejezi ki.) A japán keresztények a Szentírásban gyakran szereplő Szentlelket nevezik mi-tamanak (tiszteletreméltó Szellem) vagy (japánosan kiejtett kínai jövevényszóval) szereinek (Szentlélek). A Kenkjúsa kiadó japán-angol szótára szerint a kotodama jelentése: the miraculous power of language (a beszéd csodás ereje). A szótár idéz egy régi japán mondást is: “Japán az az ország, ahol a sza-vak lelke virágzik”.
A japánok meg vannak győződve arról, hogy mindennek van “lelke”. Van lelkük a fáknak, a hegyeknek, a vízeséseknek, a madaraknak, az állatoknak, sőt még a háztartási eszközöknek is. Ezért viseltetnek gondoskodó és félő tisztelettel minden iránt. A kiszolgált seprűt nem dobják ki, hanem megköszönve hosszú szolgálatát, szépen elteszik. A tea, a cukor és mindenféle más étel neve elé oda-teszik az o szócskát, amely ’tiszteletreméltó’-t jelent. A térképeken külön meg vannak jelölve az évszázados nagy fák, amelyeket a kirándulók felkeresnek, és tisztelettel szemlélnek. Minden dolog “lelke” belső erő, tevékenység forrása. Így nem csoda, hogy a japánok az emberi élet oly fontos alkotóelemének, a szavak-nak is “lelket”, misztikus, mágikus erőt tulajdonítanak.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
